A tegnapi esős nap után ma napsütésben tértünk vissza a Nemzeti Múzeumba, ahol Stephanie Burge és Eleri Evans, az oktatásért felelős osztály vezetője mosolyogva fogadott bennünket. Steph a megbeszéltek szerint egy VR explorerrel várt, a viszonylag kis képernyős készülékkel a kezünkben izgatottan indultunk a kiállítások felé. Nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogy a múzeum látványában is lenyűgöző tárlataihoz egy ilyen digitális eszköz mit képes még hozzátenni. Élményre fel, start! Az első emeleten a képzőművészeti galériában a francia impresszionisták alkotásait felvonultató teremben volt lehetőség az első próbatételre. Monet tavirózsákat ábrázoló festményét tárta elénk a digitális attrakció. A terem átváltozott Monet Giverny-i kertjévé, amelynek ismert hídjáról a Mester tekintett le ránk, szálldosó pillangók suhantak el a korábban mozdulatlan térben. A képernyő padlóra vetített zöld útját követve elérkeztünk Renoir kékruhás nőt ábrázoló festményéhez, ahol egy korabeli öltözetet viselő hölgy mesélt a festményről, az alkotás hátteréről. Hasonlóan digitális megoldással szerezhettünk új információkat Cézanne festményeiről is.
Arra lettünk figyelmesek, hogy időközben megérkezett a terembe egy idősebb hölgy élénk piros zsúrkocsit tolva maga előtt. Csendesen kipakolt a felső polcra: agyag és bronz szobrokat rendezett el, színkört, festő és formázó eszközöket, egyszóval minden olyan kelléket, ami a teremben látható témához, az alkotómunkához kötődik. Természetesen beszédbe elegyedünk. Kedvesen elmeséli, hogy ő minden szerdán a múzeumban végez önkéntes munkát és szívesen foglalkozik a látogatókkal, bármilyen korúak is, beszélget a festményekről, szobrokról, művészeti technikákról. Sőt, vele még rajzolni is lehet, ami azért különösen érdekes, mert művészeti előképzettség nélkül, hivatalnokként dolgozott a nyugdíjazása előtt.
A múzeum bal szárnya ad helyet a természettudományi kiállításnak, amely a Föld keletkezésétől indulva halad végig annak történetén, és korunk környezeti problémáit is a látogatók elé tárja. Fő attrakciója egy darab Hold kőzet, amiért messziről is elzarándokolnak az érdeklődők. Ebben a kiállításban is aktívan jelen vannak a zsúrkocsis önkéntesek: a kínálat impozáns, hiszen előkerül a tapintható mamutfog, az ősskorpió kicsinyített változatban, lenyomatos kövületek, T-Rex fog és még sok-sok izgalmas érdekesség. De mire is jó ez? – kérdezzük ártatlanul. A lelkes, felkészült válasz nem késik: a látogatók az ismereteken túl személyes élményeket, kézzel fogható tapasztalatokat is szerezhetnek, amely befogadhatóbbá teszi a kiállítást, gyermekek, felnőttek nagy örömére és megelégedésére.
A Nemzeti Múzeum komoly önkéntes programot koordinál. A jelentkezők alapos szakmai kiképzést kapnak, mindenki az érdeklődésének megfelelő területen dolgozhat, nincsenek beskatulyázó elvárások, felsőfokú képzettség iránti igény. Sőt, enyhe fogyatékkal élő munkatársuk is teljes értékűen látja el a feladatait. Egymást inspirálják, támogatják, képzik. A tematikus zsúrkocsik demonstrációs anyagának összeállítását múzeumi szakemberek végzik, de e tárgyak közül minden önkéntes azokat használja, amelyeket ő maga kiválaszt, aminek magyarázatában hiteles tud lenni. A látogatóktól szerzett visszajelzések alapján az önkéntesek új tárgyakra is javaslatot tesznek. Ezt a kurátorok többnyire el is fogadják, ami pedig alátámasztja azt az állítást, hogy valóban partnerként tekintenek az önkéntesekre. Miért jó ez az önkénteseknek? Többségükben helyi, friss nyugdíjasok, főként hölgyek, akik e tevékenység által tanulni szeretnének, s ez a mentális egészségükhöz (well-being) is hozzájárul. A csoport egymással kapcsolatot tartó, aktív közösség.
A dinók életét bemutató kiállítási részben ismét működésbe hoztuk az explorer készülékünket, amely élővé varázsolta a csontvázakat, akik immáron ordítottak, repültek, futottak, úsztak, ám nagyobb riadalmat nem okoztak. Az eszköz által teremtett digitális világ lenyűgözött minket is, használata azonban nem volt veszélytelen, hiszen a látványra figyelve nem mindig néztünk a lábunk elé és nagyokat botlottunk az egyenetlen talajon.
Levezetésként ellátogattunk a Cardiff Kastélyba, amelynek lakótornyából gyönyörű kilátás nyílt a városra és a Bute Parkra. A kastély felfedezéséhez nagyon hasznos segítséget jelentett az audioguide, amit térítés nélkül kaptunk a jegyünk mellé. A szöveg egyszerű, érthető, informatív és több szintű volt, személyes beszámolókkal, történetekkel. A római erődön épült középkori, majd a 19. században romantikus, gótikus stílusban újjáépített kastély külön érdekessége, hogy utolsó tulajdonosa, John Crichton-Stuart, V. Bute Márki 1947-ben a kastélyt és az azt körülvevő parkot a városnak adományozta. Ez a látogatás a számláló app szerint plusz 5 000 lépés…
Bodnár Kata, Koltay Erika