Különleges élmény, amikor a nap végén arra a konklúzióra juthatunk, hogy a National Museum Cardiff és a St Fagans National Museum of History munkatársai számára valóban a látogató, a közösség áll az első helyen. Fiatal, energikus szakemberek kalauzolnak bennünket az impozáns, tartalmában és vizuális megjelenésében is izgalmas tárlatokban, workshopterekben, szabadtéri bemutatóhelyszíneken. Fáradhatatlanul, szívesen beszélnek a munkájukról, terveikről, s meglepő módon arról is, hogy mit szeretnének megváltoztatni, kicserélni, újragondolni a közeljövőben. Mi működik és mi az, ami nagyszerű ötlenek tűnt, mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeiket. Változnak a technikai lehetőségek, a célcsoportok igényei, ezért néhány éven belül az állandó kiállítások elemeit is frissíteni kell. Ez azonban nem jelent problémát. “Nem félünk.”- mondja Riannon Thomas,, a St Fagans munkatársa. “Tudjuk, hogy változtatásokra lehet szükség a már elkészült projektelemekben. Mindent alaposan megvizsgálunk mielőtt kivitelezésre, bevezetésre kerülne sor, de előfordul, hogy használat közben, vagy a látogatók visszajelzései alapján derül ki, hogy nem az elképzeléseink szerint alakult valami. Ez nem baj, számolnunk kell vele és rugalmasan kezelnünk a problémákat.”
A National Museum of Cardiff természettudományi és képzőművészeti tárlatát évente több mint 600 000 látogató keresi fel. A régészeti-történeti gyűjtemény a közelmúltban a St Fagans-ba került, ez az átalakulás mindkét intézmény számára meghatározó volt. A látogatói visszajelzések abban is segítették a kurátorok munkáját, hogy olyan tárgyakat és témákat mutassanak be, ami valóban érdekli a közönségüket. Bátran kérdeznek és gyűjtik össze, elemzik és tárják nyilvánosság elé a válaszokat Rejtély, hogy ebbe a magasságba például hogyan kerültek fel a színes válaszüzenetek…
Bár az időszaki kiállítások gyakran fizetősek, ez sem szegi kedvét az érdeklődőknek. A workshoptereket gyermekek, családok, felnőttek, egyetemisták és civil csoportok is használhatják. A szülők szívesen jönnek a hét végén egyszerűen azért, hogy a házifeladatot ebben a környezetben írják meg a gyermekeikkel. Éppen a “Drop in and Drawn” lelkes résztvevői gyülekeznek fogadótérben – kedden és szombaton (szünidőben 15-20, év közben 4-8 fővel) kora délután szabadon rajzolnak, csak az alkotás öröme számít 20 percben vagy 2 órában. Szívesen csatlakoznak be egyetemisták, akik valóban a szomszédból ugranak át, az állandó csapat nagy része pedig nyugdíjasokból áll. Sikeres és értékes projekt valósult meg tavaly egy “hajléktalan tapasztalatokkal rendelkező” csoporttal. Ez a múzeumi munkatársak gondolkodását több vonatkozásban is átformálta. Egyrészt világos, hogyha az intézmény célja az, hogy az utcáról behívja az érdeklődőket, akkor a hajléktalan emberekkel is számolnia kell, hiszen sokuk a városközpontban tölti az ideje legnagyobb részét. Másrészt a műalkotások egyéni narrációjában értékes, valóban mélyreható gondolatokat fogalmaznak meg azok, akik nem tudnak rendszeresen kapcsolódni hozzájuk. Ez a találkozás minden résztvevőt inspirál, a csoport egyik tagja például ezen a projekten keresztül talált munkát. A kihívás a fiatal felnőttek megszólítása, ami elsősorban nem is a tudásátadás, hanem a programszervezés területét érinti. A Silent Disco, a full fun programok sem feltétlenül őket vonzzák be a múzeuma, azonban érdekes tapasztalat, hogy kisgyermekes szülőként ismét megjelennek és szívesen időznek itt. Mi is visszatérünk, hogy a VR túrát is végigjárjuk Monet, néhány vízi élőlény és dinoszaurusz társaságában.
