Tegnap éjszaka már nem volt erőnk íráshoz, miután 2 órán keresztül a St Fagans sötétbe borult épületeiben bolyongtunk egy jól felépített, minden szempontból izgalmas szellem-túra keretében. Felkészült kísérőnk házra-házra vezette a 20 fős csapatot, színészi tálentumai feledhetetlenné tették a látogatást. A program címe természetesen figyelemfelkeltő, különösen népszerű az őszi hónapokban, és kommunikációs szempontól telitalálat, azonban a tartalom mély és személyes. Az éjszakai, zseblámpás tárlatvezetés a szellemtörténeteken túl valójában a házakban lakó életére, az épületek sorsára és a mondák, helytörténeti érdekességek elbeszélésére épül. Taxival haza: a jamajikai sofőr klasszikus zenét hallgat az éjszakai műszakhoz, de nap közben reggie-t játszik :).
Szinte már hozzászokunk az esős napokhoz. A tegnapi első felét ismét a Cardiff Story Museum-ban töltöttük. Ma az ingyenesen elérhető audioguide segítségével néztük végig a kiállítást. Használta egyszerű, a szövegek rövidek és akár gyermekek számára is könnyen érthetők. Ez alkalommal több időt töltöttünk el a kiállításban elhelyezett ötletes, interaktív elemek kipróbálásával és több történetet, kisfilmet is meg tudtunk nézni. Alkalmunk nyílt egy látogatóval való beszélgetésre is, akit először helyinek gondoltunk az odaadó figyelem miatt: talán itt van egy tárgya, egy története. Valójában Amerikából érkezett és Angliában dolgozó gyermekét látogatta meg, kíváncsi mindenre, ami a helyi kultúráról szól és őt is lenyűgözi ez a kiállítás, amely a személyes történeteken keresztül egészen közel hozza a látogatóhoz Cardiff történetét, és az itt élő emberek életét. Mi is így éreztük ezt. Nem termek sorát kell bejárnunk, hanem egyetlen, jól tagolt térben, okos, tematikus elrendezésében ismerkedünk a történelemmel, a kikötővel, a betelepülő sok-sok nemzetiséggel, az itt élők munkájával és a városi élettel, túlnyomóan a 19-20. századdal. Persze mindezt interaktívan. Hogyan is? Minden kiállított tárgy egy életet egy történetet mesél el. Egy egyszerű teáskanna kalandos útja Kanadába a gazdasági válság idején, amely ismét felbukkan Cardiffban az unoka visszatérésekor. Fényképek és elénk táruló életek a nyüzsgő városban. Felkavaró, megható, lelkesítő… Táplálja a helyiek büszkeségét, identitásuk természetes megélését, életszeretetét. Filmvetítés többek közt már-már alig élő foglalkozásokról, az utolsó sárhalászról, a 30-es években a nőknek munkát adó, azokat a takaróvarrásra megtanító asszonyról, a munkásról a hajógyárban, egy pékség családi vállalkozásáról. Audió állomások több ponton– izgalmas történetek a helyi, vállalkozásokat folytató, mindennapjaikat élő emberekről, akikkel ma is, most is személyesen találkozhatunk a városban. És persze megannyi kérdés: hogyan kerül a múzeumba egy hajléktalan ember sátra, aki tapasztalatai birtokában túlélési útmutatót ír hasonló sorsú társainak?
A különféle kultúrák emlékei, a szaglászható (meglepő volt és helyenként orrfacsaró) boxok a kikötői élet jellegzetes illatait rejtik. A fiatalok iskolai óráitól az egyéni, felnőtt látogatóknak is hasznos és izgalmas információkat közvetít a hatalmas terepasztal szerű városkép, rajta felfedezhetők a jellegzetes épületek, a hozzájuk kapcsolódó történetek. Egy-egy gyermek életének meghatározó pillanatai, tárgyai, rengeteg élmény egyetlen teremben.
A múzeum alsó szintje egyfajta labor, nagy, nyitott tér, amelyet tematikus egységekre osztottak: színes, hívogató felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt. Szemben a bejárattal kényelmes ülőalkalmatosságok, könyvespolcok, rajtuk a Cardiff történetéről szóló kiadványok.
Itt zajlanak a havi rendszerességű visszaemlékező beszélgetések. Bárki bármikor bejöhet egy-egy fényképpel, tárggyal, itt szívesen fogadják és hívogatják már a múzeum honlapján is azokat, akik szívesen adományoznak, vagy megosztják értékes emlékeiket. Miért labor? Rögtön az első asztalon 4 installációban elhelyezve tárgyak, mellettük egy-egy touchscreen. Ez a helyszín 4 példán keresztül tanítja a látogatót, hogyan kutathatja önállóan egy-egy fénykép, tárgy történetét. A többi helyszínen játékos feladatok várják – elsősorban – a fiatalokat. Tanítják a személyes történetek elemzésének, feldolgozásának módszertanát, egyúttal sok hasznos helytörténeti érdekességet – a szemlélet közvetítése tudatos, hiszen így könnyebben vonhatók be a helyi lakosok a különböző aktuális projektekbe. Minden érhető, egyszerű, szórakoztató, észrevétlen a tudásátadás; a toleranciára, az egymás iránti odafigyelésre, a szociális érzékenységre tanít ez a fiatal múzeum.
Bodnár Kata, Koltay Erika