Látogatóként bármikor könnyebb bejutni a Cardiff történetét rendkívüli érzékenységgel és kreativitással bemutató múzeumba, mint a küldetését támogatni kész munkatársként. Viccen kívül: jelenleg kb. ötvenen várakoznak, hogy a Memory box vagy az idősek történeteit lekérdező középiskolai projektjében, a havi rendszerességű emlék-megosztó beszélgetésekben, illetve az egyéb, az élethosszig tartó tanulás jegyében zajló, külső helyszíneken megvalósuló programokban segédkezzenek. Jordan Taylor-Bosanco is így kezdte jó tíz évvel ezelőtt. Egyetemi hallgatóként elsősorban a személyes történeteket vizsgáló és feldolgozó kutatások érdekelték, szakdolgozati témája is ezen alapult, közben önkéntes munkát végzett, amely egyre inkább motiválta őt, s végül főállású munkatársa lett Cardiff egyik legnépszerűbb múzeumának. (Frissen elnyert díjukról még nem szólhatunk…) Küldetésük, hogy felkészítsék a fiatal generációt a környezetük, történelmük és a személyes, családi történetük önálló felfedezésére, kutatásra a levéltárban, a templomok anyakönyveiben, a földhivatal által őrzött dokumentumokban és természetesen a múzeumokban is. Tanítják a közösségi tárlatok létrehozásának a technikáját, ezeknek 4 havonként teret is biztosítanak. Jelenleg egy középkori hagyományőrző csapat bemutatkozása tekinthető meg.
Sok a tennivaló, rengeteg ötlet fut, köztük a legsikeresebb a Memory Box projekt. A négy önálló, tematikus egységként előkészített, fotókkal, tárgyakkal és történetekkel megrakott, hordozható dobozt a munkatársak külső aktivitásokhoz használják. Elviszik őket bentlakásos, nyugdíjas otthonokba, közösségi helyszínekre és a tartalmat közösen felfedező beszélgetés során bővebb információkat, értékes visszajelzéseket nyernek. Az egy óra hosszú együttlét során újabb és újabb képek villannak fel. A csoportos emlékezet témája itt erőst fókuszt képvisel. 4 doboz – 4 évtized. Jordan kedvence a 70-es évek, de az élet a második világháború alatt az 1940-es években, az otthoni élet az 1950-es években, zene és divat az 1960-as években is ugyanolyan népszerű. A mostanra mintaprojektként működő kezdeményezésről országszerte tartanak előadásokat, egyre több intézmény veszi át a jó gyakorlatot az Egyesült Királyság területén.
A Well-being of Future Generations (Wales) Act programja kihat a kulturális szféra, a kultúraközvetítő intézmények, jelesül a múzeumok tevékenységére is. A közgyűjteményeket tömörítő szervezetek erősek, a javaslataik, felméréseik alapján határozottan képviselhetik álláspontjukat, hiszen ők azok, akik a helyi közösségekkel szoros kapcsolatokat ápolnak, rendszeresen találkoznak a lakossággal, velük együtt gondolkodnak, alkotnak, így valóban meghatározó részei az emberek mindennapi életének. A szemléletváltás mellett természetesen könnyebbséget jelent az is, hogy nincsenek a tevékenységüket bekorlátozó, anyagi nehézségek (ld. The National Lottery Heritage Fund). Bár a fiatal, 2011 óta létező Cardiff Múzeum néhány évvel ezelőtt az üzemeltetéshez szükséges összegnek, ezzel együtt tereinek és munkaerő állományának az 50 %-át elvesztette, ami megmaradt, elégségesnek bizonyult a sikeres működéshez.
A munkatársak 100%-a demens-barát, vagyis nem csupán szimpatizáns, hanem szakmai szempontból felkészített, akárcsak a fontszemélyzet, akik rendszeres képzésen vesznek részt annak érdekében, hogy a látogatók valóban magukénak érezzék ezt a múzeumot.