Értékes szakemberek, értékes projektek, értékes órák az Észt Szabadtéri Múzeumban
Két év levelezés, egyeztetés után végre itt vagyunk Tallinnban! Tágas, rendezett bemutató terek, segítőkész, barátságos munkatársak mindenütt. Séta az erdőben, ahol az áfonyabokrok mellett többféle gomba nő a kellemesen hűvös időben. Az égtájak szerint tagolt Skanzen épületei hívogatók, barátságosak, hála a pontos jelzéseknek, leírásoknak, nem okoz problémát az eligazodás. Miközben egy rövid időre levesszük a tekintetünket az eszményi, romantikus környezetről, még meg kell jegyeznünk, hogy tegnap az Európai Bizottság Tallinn-nak ítélte oda az Európa Zöld Fővárosa 2023 díjat. A város 600 ezer eurót kap különféle minőségjavító projektek megvalósítására (hulladék, víz, talaj, levegő stb.)
Adott egy viszonylag fiatal intézmény, amelynek éves látogatottsága a világjárvány előtt meghaladta a 120 000 főt, vezetésében kiemelt szerepet játszik Tanel Veeremaa, aki fiatalon önkéntes munkatársként kötelezte el magát a Skanzen mellett. Később múzeumpedagógusként, majd az oktatási központ vezetőjeként dolgozott itt. Igazgatója volt a tallinni Gyermekmúzeumnak, az Észt Színházi és Zenei Múzeumnak, a stratégiai kommunikáció és a kulturális menedzsment is a szakterületei közé tartoznak. Ez részben meghatározza azt a légkört, amelyben a különböző korosztályokat képviselő állandó munkatársak és önkéntesek (akár szerényebb anyagi lehetőségekkel) friss szemléletű, kreatív, jól kommunikálható projekteket hoznak létre. Az intézmény 1957-es alapítása óta folyamatosan változik, formálódik. Legújabb attrakciója a méltán népszerű Kolhozház, amely egy bátor és rendhagyó vállalkozás eredményként nyílt meg a látogatók előtt idén májusban. (Hamarosan részletesen bemutatjuk ezt a projektet.) Bár a Skanzent szervezett iskolás csoportok mellett jellemzően felnőttek látogatják, az őket is megszólító programok gyakran azonosak a családok vagy iskolások számára elérhető szolgáltatásokkal. Lehetőség nyílt egy olyan beszélgetésre, amelyben megoszthattuk a tapasztalatainkat és terveinket, miközben mi is sok érdekes információt hallhatunk a helyi projektekről és új kezdeményezésekről is.
Az Észtországban élő különféle nemzetiségek rendszeresen képviseltetik magukat komplex és önálló rendezvényeken. Külön munkatárs foglalkozik az együttműködő szervezetekkel, 24 órás szolgálat ez, amely a személyes, jó kapcsolatoktól működik. Gyakran az ünnepek időpontjai is eltérőek az egyes közösségek hagyományai szerint, így a kapcsolódó események valóban sokszínűek. A zene, a tánc és az ének is elmaradhatatlan része ezeknek, akárcsak a főzés, vagy a régi szokások felelevenítése.
Rendszeresek az intézményen belül a Népi Építészeti Központ munkatársai által szervezett szemináriumok, amelyek értékes elméleti és gyakorlati információkat közvetítenek szakemberek és érdeklődő ingatlantulajdonosok számára is. A világjárvány egyik jelensége a városi lakosság vidékre költözése, sokan olyan régi házakat kezdtek el felújítani, amelyek állagának megóvására korábban nem fordítottak gondot, vagy éppen most vásárolták meg valamelyik kisebb településen. A Skanzen “mindenütt jelen van”, szakmai tudását reprezentálja külső projektek során is szerte az országban, ahol egy-egy speciális helyreállítási munkálatban működnek közre. A múzeum területén is lehetőség nyílik testközelből ismerkedni az anyagokkal, technikákkal, és kiváltságos helyzetben vannak azok, akik helyben tanulhatnak a felújítási folyamatok során, illetve a témában megjelentetett kiadványokat forgathatják.
“Olyanok vagyunk, mint a színészek.”- mondják a munkatársak, akik olyan tárgyi tudás és improvizációs készség birtokában vannak, hogy az alkalmanként felkért színművészeket túlszárnyalják. Utóbbiak ragaszkodnak a kész szövegekhez, míg az élő interpretáció/élő történelem programok során jóval életszerűbb gesztusokra, gyors reakcióra van szükség. De nem csak itt tudják kamatoztatni a tehetségüket.
Egy kis vidámsággal könnyebb felhívni a fiatal generációk figyelmét arra, amit a tudásátadás területén dolgozó szakemberek át szeretnének adni a népi hagyományokból, kulturális örökségből. Ennek a tapasztalatnak a jegyében készülnek el azok a karakteres kisfilmek, amelyek vizuális hatásukat tekintve rendkívül szórakoztatóak és informatívak egyszerre. A narráció minden korosztály számára befogadható információkat ad át, egy-egy aktuális projektben, de akár az iskolai oktatásban is hatékonyan használható segédanyagok. A pandémia idején felépített tematikus online programok részben ezektől, a YouTube csatornán keresztül megosztott tartalmaktól lettek rendkívül népszerűek. (Elgondolkodtató, hogy gyakran ezek a videók keltik fel az ide látogatók érdeklődését. ) A tudásközvetítés területén dolgozó szakemberek sorában olyan tehetséges munkatárs is közreműködik, aki a korbeli viseletek másolatait készíti el, de örömmel alkot vicces, rendhagyó kellékeket is, ha az adott projekt így kívánja, lásd – nyuszifüles kalap.
Természetesen külső munkatársakkal is rendszeresen együttműködnek. Például a tervezett demens-programokat többek közt mentálhigiénés, pszichiáter szakemberekkel alakítják majd. Rendszeresen értékelik az elvégzett munkát, a látogatói visszajelzéseket.