A szilikáttéglából készült apartmanházat 1964 -ben építették a Sookuru tejellátó munkásai számára a Järvesalu kolhozban (Räbi, Valga megye, Dél -Észtország). Hasonló kolhozházak szabványos kivitelben az egész országban megtalálhatók, a vidéki táj jellegzetes részévé váltak.
A 200 kilométerről ideszállított épület előkészítéséről, felépítéséről itt található egy kisfilm, amelyet a múzeum közösségi oldalán osztottak meg.
Megnyitása óta több mint 20 000 érdeklődő látogatott el ide. Az új egységbe invitáló reklám videó nézettsége is mutatja a Kolhozház népszerűségét.
Az épület négy háromszobás lakásból áll, amelyek igen reális és részletgazdag képet adnak a vidéki emberek mindennapjairól az 1960-as, 1970-es, 1990-es és 2010-es években. Az alagsorban kialakított interaktív kiállítás az észt vidéki élet fejlődéséről beszél, a kolhozok megjelenésétől napjainkig ad értékes információkat, emellett egy, a gyermekek életét meghatározó tevékenységekről és játékaikról szóló egységet is találunk itt A kis Ilmar világa címmel.
Az épület közvetlen környezetét is az 1970 -es évek stílusában tervezték, mögötte még folynak a munkálatok: szilikátkő szauna, garázs, tűzifafa tároló, ruhaszárító állványok, gyermek homokozó teszi teljessé a képet. Az épülethez vehető út is jellegzetes: a tejpult-állvány tejeskannával, buszmegálló, majd postaláda jelzi a bejáratnál , hová érkezünk a falu főútján keresztül.
Az egyes lakások bejárata előtt kis képernyőn találkozhatunk az ott élő családdal – jellegzetes sorsok rajzolódnak ki előttünk, a lakások berendezésében számos jel utal az előzetesen látottakra, elmondottakra. A filmek elkészítésében a helyi munkatársak működtek közre. Az első és utolsó lakás berendezését ma is élő személyektől szerezték be, vagy az ő segítségükkel állították össze az eredeti állapotot megidézve. A visszajelzések pozitívak voltak. A hangulat számunkra, akik a keleti blokkhoz tartoztunk, ismerős. A történelmi folyamatok, a reményteljes, majd gyakran embert próbáló idők, az alkoholizmus, a segélyszervezetek ruhacsomagjai, a jobb életre törekvés és a nyugat iránti vágyakozás, korabeli zenék, rend és konyhai felfordulás együtt teremtenek különleges atmoszférát.
A lakásokban minden szabadon megnézhető, kinyitható, felpróbálható, ezért gyakran előfordul, hogy az egyes szobák “önálló életet élnek”, időről-időre kicsit átrendeződnek.
Az épületben tárlatvezetéseket tartanak, nem meglepő, ha ide érkezve egy otthonkás hölgyet látunk, aki éppen a ház előtt üldögélve pucolja az almát, vagy veszekedés hangjai szűrődnek ki az emeleti konyhából. A bárszekrényben elhelyezett képernyőn egy baráti ünneplés felvétele szórakoztatja a látogatókat, a sok apró részlet segíthet abban is, hogy időseket, demens csoportokat fogadva az emlékezetet erősítsék, egyúttal értékes információkat gyűjtsenek további programok kidolgozásához.